Nyelv

1. Az ízlésnek, a táplálkozásnak, a emberi beszédnek a szájban lévő izmos, mozgékony szerve.
2. A beszéd, a megszólalás jelképe.
3. Szavakat alkotó, beszédhangokból álló jelrendszer, mint a gondolatok kifejezésének és a társadalmi érintkezésnek az eszköze.
4. Valamely közösségben megállapodott jelentéssel használt, nem beszédhangokból álló jelek rendszere.
5. Eszköz, műszer, lengő, mozgó része (mérleg nyelve).

Nyelvész: A nyelvtudománnyal hivatásszerűen foglakozó kutató.

Nyelvtudomány: lingvisztika, a nyelvekkel általában, vagy valamely nyelvvel, nyelcsaláddal foglalkozó tudomány.

A nyelvtudomány résztudományai:

1. szemiotika: a nyelvi jelek, jelrendszerek tudománya
2. pragmatika: a jelrendszerek és az ezeket használó emberek közti viszonyt vizsgálja
3. fonetika: hangtan

fonéma: a nyelv társadalmilag érvényes hangzókészletének az eleme, melynek jelentés megkülönböztető szerepe van. A nyelv legkisebb eleme.

beszédhang, az adott szövegben aktuálisan hallható hang. A beszéd legkisebb eleme.

1. morfológia: alaktan, szavak formáinak vizsgálata, szószerkezetek=szintagmák
2. lexikológia: szótan, szófajtan
3. szemantika: a jelentés tudománya
4. mondattan: szintaxis
5. statisztika
6. általános nyelvészet: a nyelvek közös formai és tartalmi jegyeit vizsgálja. A nyelvtudomány eredményeinek gyakorlati haszna.
7. nyelvtörténet: összehasonlító, nyelvek eredete, nyelvek, nyelvcsoportok történeti fejlődése
8. pszicholingvisztika
9. szociolingvisztika
10. nyelvszociológia
11. nyelvfilozófia
12. kommunikatív nyelvészet

                      diakron

Saussure                              nyelvtudomány

                      szinkron

kommunikáció: tájékoztatást, információk cseréjét, közlését jelenti valamilyen erre szolgáló eszköz, jelrendszer segítségével.

Kommunikáció célja: tájékoztató szerep, kifejező szerep, felhívó szerep, kapcsolatteremtő- és kapcsolatfenntartó szerep, kapcsolatzáró és esztétikai szerepe is van

Kommunikáció: lehet közvetlen vagy közvetett, egyirányú vagy kétirányú

Beszédhang képzése: tüdő, légcső, gégefő a hangszalagokkal, garatüreg a nyelcsappal, orrüreg, szájüreg – ezek a beszélőszervek

Magánhangzók csoportosítása: Mély mghó, ajakkerekítéses, felső nyelvállá: u, ú; középső nyelvállás: o, ó; alsó nyelvállás: a; ajakréses, legalsó nyelvállás: á; Magas mghók, ajakkerekítéses, felső nyelvállás: ü, ű; középső nyelvállás: ö, ő; ajakréses, felső nyelvállás: i, í, középső nyelvállás: é; alsó nyelvállás: e

Mássalhangzó törvények:

-          zöngésség szerinti részleges hasonulás (mosdó)

-          a képzés helye szerinti részleges hasonulás (azonban)

-          írásban nem jelölt teljes hasonulás (szállj)

-          írásban jelölt teljes hasonulás (képpel)

-          összeolvadás (tanítja)

-          mássalhangzó rövidülés (otthon)

-          mássalhangzó kiesés (nézd meg)