II. Hangalak és a jelentés kapcsolata

– A szó hangalakból és a hozzá kapcsolódó jelentésből áll, mely megszokáson, hagyományon alapul

– A hangsor felidézi a valóság egy részét, a jelentés = a szó tartalma fogalmi kört jelöl

– Hangutánzó szavak: állathangok (mekeg), természeti jelenség (dörög), tárgyak hangja (zakatol), emberi hang (füttyent)

– A hangzás a tartalom lényeges elemét jeleníti meg (tulajdonság, közelség, távolság)

– Hangulatfestő szavak: – lehetnek igék, főnevek, melléknevek; cselekvések, tulajdonságok hangulatát idézik fel (ballag, pipogya)

– a magas és mély hangrendű alakpárok (pl.: tömpe, tompa; itt, ott) kifejezhetik

Magas – közelebbi kisebb intenzitású, mély – távolabbi nagyobb intenzitású

– Egyjelentésű szavak: – szakszavak, összetett szavak; egy hangalakhoz egy jelentés tartozik (kaucsuk, ajtókilincs)

– Többjelentésű szavak: – szavak többsége; egy hangalakhoz több jelentés tartozik; a többjelentésű szavak második és további jelentései az alapjelentésből fejlődtek ki (pl.: toll, levél, fekete, kormány – autó, állam)

– Azonos alakú szavak (homonimák): – azonos hangalak eltérő jelentés, (pl.: vár, szív, ég, terem)

– Rokon értelmű szavak (szinonimák): – azonos jelentés különböző hangalak (kutya, eb; anya, mama; bicikli, kerékpár), hasonló jelentésű (ordít, kiabál; megy, sétál; ittas, részeg)

– Hasonló alakú szavak: alakpár és alakváltozat

– alakpár (pl.: fáradság – fáradtság, egyelőre (most) – egyenlőre (egyenlő alakra) közös tő, különböző jelentés

– alakváltozatok (vödör – veder, mienk – miénk)

– Ellentétes jelentésű szavak (antonímák): (pl.: unalmas ↔ izgalmas)

– Jelentésmező: – a szókincs tagolása, a szavak csoportosítása betűrendben vagy fogalomkör szerint rendeződik

– szó jelentésének mezője lehet – alá-, fölé-, vagy mellérendelt fogalom (pl.: labda, fölérendelt – játékszer, alárendelt – gumilabda, mellérendelt – ugrókötél)

– érintkező szavak (pl.: pálya, gurul)

– fogalmi jegyei (bőrből, szövetből, gömbölyű)