A szó hangalakból és jelentésből áll. Egy hangalakhoz több jelentés is tartozhat, illetve egy jelentéshez több hangalak is kapcsolódhat. A hangalak és a jelentés kapcsolata alapján rendszerezhetjük a szavakat. Ezt a rendszert vizsgáljuk meg most részletesebben, amin belül a szavakat különböző csoportokba soroljuk.

            A szavak egyik csoportját alkotják a hangutánzó és hangulatfestő szavak, a magas-mély hangrendű alakpárok. Ez esetben a szó hangalakja és jelentése között nem megegyezésen alapuló, hanem valódi kapcsolat fedezhető fel. Ezeknek a szavaknak a hangzása megjeleníti a tartalom valamely lényeges elemét:

1.     a hangját a hangutánzó szavaknál:

·        állathangok, pl.: csiripel, mekeg

·        természeti jelenségek hangjai, pl.: dörög, süvít

·        tárgyak hangjai, pl.: kattog, zakatol

·        emberi hangok, pl.: füttyent, dörmög

2.     valamilyen tulajdonságát a hangulatfestő szavaknál: pl.: pipogya, otromba, cammog, bandukol

3.     közelségét, távolságát, kisebb nagyobb intenzitását a magas-mély hangrendű alakpároknál: pl.: tömpe - tompa, gyűr - gyúr, ez - az, itt – ott.

A szavak hangalakjához egy, illetve több jelentés is tartozhat. Amelyik szó hangalakjához csak egy jelentés kapcsolódik, azt nevezzük egyjelentésű szónak. Ezek elsősorban az összetett szavak és a szakszók. A többjelentésű szavak hangalakjához kapcsolódó jelentések összefüggnek, és egymással jelentésszerkezetet alkotnak. (A szavak többértelműségét idegen szóval poliszémiának, a többjelentésű szavakat pedig poliszém szavaknak nevezzük.) Az azonos alakú szavak hangalakjához is több jelentés kapcsolódik, de a jelentések között nincs összefüggés, pl.: ár=áru értéke, áramló víztömeg, cipészszerszám, terület-mértékegység. (azonosalakúság=homonímia, azonos alakú szó=homonima; szótári homonimák: csap, dob, ég, vár, nyelvtani homonimák: merek, sírt, vegyes típusú homonimák: szemét, hasad)

Bizonyos szavaknál a jelentés azonos vagy hasonló, és ehhez vagy ezekhez kapcsolódik több hangalak. Ezek a rokon értelmű szavak, amik színesebbé, árnyaltabbá teszik a nyelvhasználók közlendőjüket. A rokonértelműséget idegen szóval szinonímiának, a rokon értelmű szavakat pedig szinonimáknak nevezzük. Az azonos jelentésű, különböző hangalakú szavak csoportja: pl. kutya – eb, csibe – kiscsirke, és a hasonló, de nem teljesen azonos jelentésű szavak csoportja: pl. kiabál, ordít, üvölt, bömböl; eszik, falatozik. Itt a szavak jelentése között intenzitásbeli vagy nyelvhasználatbeli, stilisztikai különbség van.

A hasonló alakú szavaknál a szavak hangzása hasonló, jelentésük között van kapcsolat, de nem egyezik meg. A hasonlóalakúságot idegen szóval paronímiának, a hasonló alakú szavakat pedig paronimáknak nevezzük. Ezen belül megkülönböztetünk alakváltozatokat és alakpárokat. Mindkettőnél a szavak közös tőből származnak, a különbség az, hogy az alakváltozatoknak a jelentése megegyezik, csupán használatukban van eltérés, pl. vödör – veder, mienk – miénk, míg az alakpároknál a szavak jelentése különböző, pl. fáradtság – fáradság, egyenlőre – egyelőre.

A szavak külön csoportját alkotják az ellentétes jelentésű szavak. Ebben a csoportban a szavak jelentése között ellentétes kapcsolat figyelhető meg. Az ellentétes jelentésű szavakat idegen szóval antonimáknak nevezzük.