NYTAN Társadalmi és területi nyelvváltozatok by Bálint
VI. Társadalmi és területi nyelvváltozatok
– ugyanaz a nyelv különféle változatokban él, a területi tagozódás – nyelvjárás, a társadalmi tagozódás – csoportnyelvek (foglalkozás és életmód szerint)
– a nyelvjárási széttagolódás ellen hat a köznyelv, mely a területi változatokból nemzeti nyelvvé, mintává, normává vált; nálunk a XIX. század közepén alakult ki
– legigényesebb változata az irodalmi nyelv, mely minden rétegből merít (ma is); értelmiségi csoportok és az iskolarendszer, az írásbeliség és a sajtó révén terjesztik; gazdagabb a köznyelvnél, de szegényebb a bizalmas, tréfás vagy gúnyos árnyalatok kifejezésében, létrejöttében jelentős szerepet játszott Kazinczy Ferenc és a nyelvújítás (pl.: költői eszközök: a szárnyas idő hírtelen elrepül)
– zsargon: az egyes szakmai nyelv hatása az egyéni nyelvhasználatra (pl.: dugaszolóaljzat)
– argó, tolvajnyelv: az alvilág vagy társadalmon kívüli csoportok nyelve; bizalmas, durva stílusú, de szemléletes és tréfás is lehet (pl.: csaj, pia, fakabát)
– rétegnyelv: életkor szerinti tagolódás (pl.: ifjúsági nyelv – színes képszerű a szóalkotása, pl.: diri, suli, olajra lép)
– gyereknyelv – beszélt nyelv egyszerűbb változata sok kicsinyítő képzővel (pl.: paci, cica)
– szleng: igényes nyelvhasználaton kívüli városi nyelvváltozat, főleg beszédben; bizalmas, játékos, közvetlen, néha közönséges (pl.: rizsa, sóder)
– tájnyelv: hangtani sajátosságok alapján felismerhető területi nyelvváltozat – dunántúli (föld helyett főd), nyugati (vazs, csinyál), déli vagy szegedi (szöged), tiszai (kík), északkeleti (jány), palóc (madór), mezőségi (borodva), székely, csángó (zák, kendör)
– köznyelv: a nemzeti nyelv beszélt változata, művelt emberek nyelve
– társadalmi rétegződés: életkor, nem, foglalkozás, származás, iskolázottság, érdeklődés, munkamegosztásban elfoglalt hely
– nyelvi norma (standard): követendő eszmény a köz és az irodalmi nyelvben, megítélés szempontjai: tartalmi megfelelés, világosság; rövid, tömör, jó hangzású, esztétikus, alakilag megfelelő; megtartja a társadalmilag elfogadott szabályokat