Eposzi kellékek és ezek funkciói az elbeszélésben

• Segélykérés=invokáció

           Eposz kezdősora

           Elbeszélő a múzsát szólítja meg, ugyanis a görögök hite szerint az énekmondó      

           tehetsége isteni adomány, és az hogy milyen jól sikerül neki az alkotás, az a

           múzsájától függ (költő szerényen viselkedik, túl nagy a cselekmény súlya, hogy

           egyedül el tudja mondani)

           Pl.: „Férfiuról szólj nékem, Múzsa” -> Odüsszeia, I.

• Tárgymegjelölés= propozíció

           Segélykéréshez kapcsolódik, kettős szerepű

           Mű témájának előrevetítése, tartalomról való tájékoztatás, elbeszélő megjelöli,

           minek az elbeszéléséhez kérte a múzsa (görögöknél:Kalliopé) támogatását

           Pl.: „Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott/ s hosszan hányódott,

                  földúlván szentfalu Tróját…”

• A dolgok közepébe vágó kezdés= in medias res

         Eposzmű előadásának hagyományát őrzi: hősi eposzokat egészében soha nem adták

         elő, az elbeszélő azt az epizódot mondta el, amit kértek. Ezt a hallgatók közös

         mitológiai ismerete tette lehetővé.

         Odüsszeiában: in medias res kezdés, de Odüsszeusz a phaiákok szigetén elbeszéli

         kalandjait, vagyis az Odüsszeiában leírt 41 nap történésén kívül a 10 év többi

         cselekményét.

• Katalógus= enumeráció

         Küzdő felek felsorolása meghatározott szempontok szerint

Cél: hadsereg erejének érzékeltetése+ történelmi rögzítés igénye (megtörtént cselekménynek fogták fel az eseményt)

(Archaikus korban még nem vált el egymástól élesen az irodalom és a történetírás)

• Epikus hasonlat

   Eposz egyik legjellemzőbb poétikai eszköze

   Lényege: a hasonlat részletező, aprólékosan kidolgozott-> akár önálló történetté

    kerekedve teszi színessé, érzékletessé a hasonlított tartalmat

• Állandó jelző= epitheton ornans

    Olyan szószerkezetek, amiben a jelző és jelzett szó kapcsolata állandósul

     Eposz: szájhagyományozó költészet-> ez megkönnyítette a megjegyzést és az

     előadást

    Pl.: leleményes Odüsszeusz, isteni Akhilleusz

• Közhely= toposz

   Közismert költői kép/ szerkezeti elem/ motívum, ami kortól és műtől függetlenül nagyjából azonos jelentést hív elő a befogadóban

Pl.: lakoma, harc, halott siratás

• Mitológiai apparátus= deus ex machina

     Eposzokban az emberi világ történéseivel párhuzamosan az isteni világ történései is jelen vannak. Az emberi világ döntéseit isteni döntések irányítják.=> eposz világképe duális: világi + transzcendens (tapasztalaton túli) szint

Odüsszeiában isteni beavatkozás szerepe lényegesen kisebb, mint Iliászban

Pl.: „.. biztos a döntés,/ tűrőlelkű Odüsszeusz már haza kell, hogy eredjen.”

• Késleltetés= retardáció

      Jellegzetes feszültségkeltő eszköz az eposzban

      Általában a cselekményt döntően befolyásoló esemény híre késve érkezik a leginkább érintetthez.

• Előreutalás= anticipáció

     Később bekövetkező, fontos eseményre való utalás a cselekmény egy korábbi pontján

És vannak még olyanok, amik nem eposzi kellékek, de szerintem jó tudni:

            Mindig van eposzi hős (ezt a könyv nem sorolja az eposzi kellékekhez)

                             -rendkívüli képességek

                             - istenek segítik vagy akadályozzák     

                             - közösségért cselekszik, cselekedete sorsfordító, egész közösségre kihat

                  Magasztos téma, nem mindennapi eseményt mond el az eposz; hősköltemény

                  Hosszú szóbeli időszak=> ismétlések: állandó jelző, toposz

            Előadásforma fontos (mert mindeni ismeri a történetet)

            Epizódok: hős többoldalú bemutatása a cél (Sz. szerint eposzi kellék?)

            Eposz verselése hexameter

Ez a kilencedikes irodalomkönyvben egész jól benne van, ott vannak még példák az Iliászból. (74/-tól)