VIII. A hangok találkozásának és előfordulásának szabályszerűségei és helyesírásuk

– a magyar nyelvben magán (14) és mássalhangzókat (25) különböztetünk meg, a magán hangzókat megkülönböztetjük a nyelv vízszintes és függőleges mozgása, az ajakműködés és az időtartam szerint, önmagukban is szótagalkotók

– magánhangzótörvények: – hangrend, illeszkedés, hiátustörvény

– mássalhangzók csak magánhangzóval együtt alkotnak szótagot, megkülönböztetjük zöngésség és időtartam szerint, valamint a képzés helye és módja szerint

– mássalhangzótörvények: részleges és teljes hasonulás, összeolvadás, rövidülés, kiesés

– magánhangzók – mély (nagy háború), magas (repülőgép), vegyes (fiú)

– hangrend – az utolsó szótag szerint – mélyhez mély (olvassál), magashoz magas (elsőnek), vegyes – utolsó szótag szerint (fiúnak)

– illeszkedés – háromlakú toldaléknál (pl.: -hoz, -hez, -höz), két magas hangrendű vagy ajakréses vagy ajakkerekítéses

– hiátustörvény – két magánhangzó közé ejtéskönnyítő „j” hangot toldunk – csak kiejtésben (dió, fiú)

– mássalhangzótörvények: – az egymás mellett lévő mássalhangzók hatnak egymásra

– zöngésség szerinti részleges hasonulás: zöngés és zöngétlen találkozásakor a kiejtésben a hátul álló mássalhangzóhoz igazodik az előtte álló (pl.: dobta – zöngétlenedés, mosdó – zöngésedés)

–képzés helye szerinti részleges hasonulás (np, nb): – azon(m)ban, szín(m)pad; egy ajakérintésre ejtjük ki

– írásban jelölt teljes hasonulás: a szótőhöz írásban is igazodik a rag, (pl.: képpel, rázza)

– írásban jelöletlen teljes hasonulás (lj, gyj): rag csak szóban hasonul (pl.: szállj, hagyja)

– összeolvadás: két különböző hang helyett egy harmadikat ejtünk (pl.: fonja, barátság, adsz)

– rövidülés: a rövid mássalhangzó melletti hosszú mássalhangzót röviden ejtjük (pl.: álltam, otthon, jobbra)

– kiesés: a szó belsejében kettőnél több mássalhangzó torlódik, a középsőt nem ejtjük (pl.: tekintget, mondta, nézd meg)