III. A kommunikációs folyamat tényezői, funkciói, és ezek összefüggése a kifejezésmóddal

– kommunikáció jelentése: tájékoztatás, közlés, információcsere, eszköz – jelrendszer segítségével

– létrejöhet: élőlények, emberek és gépek, gépek és gépek között

– tényezői: a résztvevők – feladó és a címzett

– feladó: megformálja az üzenetet, a címzett: megérti a közlemény, válaszol

– az üzenetet kifejező jeleket kódnak nevezzük, mely hagyományon alapuló szabályrendszer, akkor sikeres, ha a résztvevők közös nyelvet beszélnek (azonos gondolkodás, szóhasználat, stílus, magatartás)

– lehetnek nyelvi és nem nyelvi kódok (pl.: szó, arcmimika)

– a közös valóság és előismeret megkönnyíti a kommunikációt (félszavakból is)

– a beszélő és a hallgató közti csatorna a közeg amelyen az üzenet célba ér (rádió, TV, telefon, könyvtár, írott, szóbeli)

– a kommunikáció típusai: – egyirányú (pl.: előadás, olvasás, hírek hallgatása), kétirányú (pl.: vita, telefonálás, beszélgetés), közvetett kommunikáció (nem egy időben és térben, pl.: levél)

– kommunikációs tényezők: a megfogalmazás módja – stílus; eszközei – hang, szóelem, szó, szószerkezet, mondat; szorosan összetartozik a nyelv a beszéd, a szöveg és a stílus; szerepet játszik a szövegtípus; szerző; kor

(pl.: Kosztolányi erősen tagolt sok bekezdéssel, Krúdy nagyobb tömbökből építkezik)

– a stílus eszközöket – hatás, esztétikum – vizsgáljuk, cél: minél kifejezőbb (expresszív) szép legyen, megfelelés (adekvátság)

– tömegkommunikáció: széles rétegnek szóló egyirányú közvetett kommunikációs forma, nyelvi és nem nyelvi eszközökkel, funkciói: tájékoztatás (hír, riport, reklám, szórakoztatás), érzelem kifejezés, felhívás, kapcsolatteremtés, értelmezés, esztétikai szerep

– a befogadást a címzett önszántából szabályozhatja