IRODALOMFAKT HÉTFŐRE
 

Összehasonlítás - Egy (1) oldalban foglalja össze, a szerelmi vallomás hogyan jelenik meg Szabó Lőrinc és Petőfi versében!

Szabó Lőrinc: Szeretlek

Szeretlek, szeretlek, szeretlek, 
egész nap kutatlak, kereslek, 
egész nap sírok a testedért, 
szomorú kedves a kedvesért, 
egész nap csókolom testedet, 
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom, 
nem múlik ízed az ajkamon, 
csókolom a földet, ahol jársz, 
csókolom a percet, mikor vársz, 
messziről kutatlak, kereslek, 
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Petőfi Sándor: Szeretlek, kedvesem!

Szeretlek kedvesem,

Szeretlek tégedet,

Szeretem azt a kis

Könnyü termetedet,

Fekete hajadat,

Fehér homlokodat,

Sötét szemeidet,

Piros orcáidat,

Azt az édes ajkat,

Azt a lágy kis kezet,

Melynek érintése

Magában élvezet,

Szeretem lelkednek

Magas repülését,

Szeretem szivednek

Tengerszem-mélységét

Szeretlek, ha örülsz

És ha búbánat bánt,

Szeretem mosolyod,

S könnyeid egyaránt,

Szeretem erényid

Tiszta sugárzását

Szeretem hibáid

Napfogyatkozását,

Szeretlek kedvesem,

Szeretlek tégedet,

Amint embernek csak

Szeretnie lehet.

Kívüled rám nézve

Nincs élet nincs világ,

Te szövődöl minden

Gondolatomon át,

Te vagy érzeményem

Mind alva, mind ébren,

Te hangzol szívemnek

Minden verésében,

Lemondanék minden

Dicsőségrül érted

S megszereznék

Minden dicsőséget,

Nekem nincsen vágyam,

Nincsen akaratom,

Mert amit te akarsz

Én is azt akarom,

Nincs az az áldazat,

Mely kicsiny ne lenne

Éreted hogyha te

Örömet lelsz benne,

S nincs csekélység, ami

Gyötrelmesen sért,

Hogyha te fájlalod

Annak veszteségét,

Szeretlek kedvesem,

Szeretlek tégedet,

Mint ember még soha,

Sohasem szeretett!

Oly nagyon szeretlek,

Hogy majd belehalok,

Égy személyben minden,

De mindened vagyok,

Aki csak szerethet,

Aki csak él érted:

Férjed, fiad, atyád,

Szeretőd, testvéred,

És egy személybe te

Vagy mindenem nekem:

Lányom, anyám, húgom,

Szeretőm, hitvesem!

Szeretlek szívemmel,

Szeretlek lelkemmel,

Szeretlek ábrándos

Örült szerelemmel!...

És ha mindezért jár

Díj avagy dicséret,

Nem engem illet az,

Egyedül csak téged,

A dicséretet és

Díjat te érdemled,

Mert tőled tanultam

Én e nagy szerelmet!