A legismertebb magyar költő a világirodalomban, aki rövid élete alatt is rendkívül termékeny volt.

1823. január 1-én (?) született Kiskőrösön egy vállalkozó szellemű hentes-mészáros, Petrovics István és egy szlovák származású, magyarul alig beszélő mosónő-cselédlány Hrúz Mária elsőszülöttjeként, öt év házasság után. Mindössze egyetlen testvére született István (1825-1880).

A születésekor Petrovics Alexander néven keresztelték, később felvette a Petrovics Sándor nevet. Alig kétéves volt, amikor átköltöztek Kiskunfélegyházára, amelyet szülővárosának tekintett, hiszen ott nőtt fel. Apja mészárszéket tartott fenn Kiskunfélegyházán és Szabadszálláson is, s ezek jól jövedelmeztek.  Több ingatlannal rendelkezett és a földjeiken gazdálkodtak.

Gyermekkorában több helyen is járt iskolában (Félegyházán, Kecskeméten, Sárszentlőrincen, Pesten, Aszódon vagy Pápán), de mind (összesen kilenc iskolája) közül Aszódon érezte magát a legjobban.

Ötévesen kezdte Félegyházán az elemit, de csak unatkozott, hiszen már akkor tudott olvasni, így néhány hónap múlva Kecskemétre vitték, ahol három évig tanult. Ezután Szabadszállásra fél évet, majd Sárszentlőrinc algimnáziumába került. Később két évet Pesten járt gimnáziumba, majd 1835-38 között járt Aszódra, kedvenc helyére. Ekkor már verseket írt és színészi pályára készült.

1838. augusztus 31-től járt Selmecbányára, ahol a Nemes Magyar Társaság önképzőkör tagjaként megismerkedett Csokonai, Vörösmarty költészetével. Itt félévkor megbukott magyar történelemből (különös körülmények között), így  apja nem támogatta tovább tanulmányait. (Az igazsághoz tartozik hogy a család pénzének nagy részét elvitte az 1838-as árvíz és maradékot egy rokon miatt vesztették el (kezességvállalás)).

Petőfi gyalog indul Pestre, ahol színházi statiszta válik belőle a Nemzeti Színházban. Apja hazavitte majd Ostffyasszonyfára küldte rokonokhoz, akiktől Sopronba járt újra iskolába. Beleszeret Tóth Rózába, a szép és gazdag lányba, akihez verseket ír, majd otthagyja a rokonságot, s beáll katonának a 48. számú gyalogezredbe. Itt megismerkedik Pákh Alberttel, de rövid ideig tartó katonaság után leszerelik egészségügyi alkalmatlanság miatt. (Horvátország felé tartva ideglázat majd tífuszt kapott a seregben)

1841 februárjában újra hazatér, de ősszel már a pápai kollégiumban tanult, ahol saját keresetéből (is) élt. Horváth Lenke kisasszonyt tanította, aki azonban decemberben meghalt, így elveszítette havi fizetését. Itt ismerkedett meg azonban Jókai Mórral és Orlai Petrich Somával. 1842 május 5-én levelet írt Bajza Józsefnek, s május 12-én már megjelent A borozó című verse az Atheneumban. Ez az első megjelent alkotása még  Petrovics Sándor aláírással. November 8-án viszont már Petőfi néven közli a Hazámban című versét.

1842. november 5-én a székesfehérvári vándorszínész társulathoz szegődik, s Rónai, Borostyán végül Petőfi néven színészkedik. Közben meglátogatja Vörösmartyt és Bajzát Pönögei Kis Pál néven, s elnyeri bizalmukat, támogatásukat.

A társulat hamar tönkrement, így a nyomor szélére jut. Bajza fordítói állást szerez neki, s három hét alatt lefordít egy francia és egy újabb három hét alatt egy angol regényt, amely a Kisfaludy Társaság kiadásában jelent meg (A koros hölgy és a Robin Hood). Ezért kapta első igazi írói honoráriumát.

Debrecenbe jutott, ahol nagy nélkülözések közepette találkozott régi ismerősével Pákh Alberttel, aki valamennyire tudott neki segíteni, s így 1843-44 telén Debrecenből gyalog indul vissza Pestre, ahol Vörösmarty támogatásával kiadja verseit és állást szerez a Pesti Divatlapnál. Ebben az újságban jelenik meg a János vitéz, amely országos hírnevet szerez neki

1844-ben megismerkedik Csapó Etelkával, Vahot Imre (a Pesti Divatlap főszerkesztője) unokahúgával, s a tizenöt esztendős lány teljesen elbűvöli a költőt, s rögtön házassági terveket kovácsol. 1845 elején azonban a lány váratlanul meghal, s Petőfi egy versciklussal adózik emlékének (Cipruslombok Etelka sírjáról). Felvidéki utazásra indul, s szinte az egész magyarlakta vidéket bejárja. Mindenhol ünnepléssel fogadják a fiatal költőt.

Újra szerelembe esik, ezúttal Mednyánszki Berta a "tettestárs", a gödöllői jószágigazgató leánya. A lánynak tetszett Petőfi, de az apja nem nézte jó szemmel a párt, s hamarosan elváltak útjaik. A kapcsolat nyomait azonban fel lehet fedezni a Szerelem gyöngyei című versciklusban. Pesszimistább időszak következett, amikor megszületett A hóhér kötele című regénye, a Tigris és hiéna című drámája, valamint sok szomorú hangulatú verse.

1846 tavaszán megszervezte a Tízek Társaságát, amelynek tagja volt még Jókai Mór, Tompa Mihály vagy Pákh Albert is. Közös újságot akartak kiadni Pesti Füzetek néven, de végül is nem kaptak engedélyt a kiadásra. Közben összeveszett Vahottal, s még párbajra is kihívta, ami azonban elmaradt.

1846. szeptember 8-án megismerkedik Szendrey Júliával egy nagykárolyi bálon, s hosszasan társalognak. Néhány napig rendszeresen keresik egymás társaságát, majd szeptember 19-én látogatást tesz náluk. 1847 májusában kétszer is megkéri Júlia kezét, mindkétszer kikosarazzák . Eközben megismerkedik Tompa Mihállyal és Arany Jánossal, akikkel szoros barátságot köt (főként utóbbival), majd 1847. szeptember 8-án mégis feleségül veszi Júliát, akinek apja nem vesz részt az esküvőn. A mézesheteket Koltón, Teleki Sándor gróf kastélyában töltik. Később Nagyszalontára látogatnak Aranyékhoz, majd Pestre költöznek egy Dohány utcai háromszobás lakásba, amelynek egyik szobájában Jókai volt albérlő. A lakást Egressy Gábor szerezte a számukra. Nagy lelkesedéssel kezdett a családi életbe s elhatározta, hogy lefordítja (Arany és Vörösmarty segítségével) Shakespeare műveit magyarra. Néhány darabja el is készült a fordításnak.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban jelentős szerepet játszik, vezéralakja a harcoknak. Ő a főszereplője a március 15-i eseményeknek, s a forradalom tulajdonképpen az ő lakásáról indult ki, hiszen onnan indultak a Pilvax kávéházba e nevezetesen napon a 12 ponttal és a Nemzeti dallal. Az események gyorsan magukkal ragadták s csak nagy ritkán vonta ki magát a harcokból.

Ilyen különleges alkalom volt Zoltán fia születése, amelyre 1848. december 15-én került sor.

A szabadságharc bukását már nem érte meg, hiszen hősi halált halt 1849. július 31-én a segesvári csatatéren, bár halálát azóta is vitatják. Sokan úgy gondolták (gondolják), hogy Oroszországba került hadifogolyként. Szendrey Júlia sokáig kerestette a férjét, majd 1850 júliusában hozzáment Horvát Árpád történészhez, amivel egy ország haragját váltotta ki, még az oly megfontolt Arany János is erősen elítélte e tettét. Második férjének három gyermeket szült, s közben irodalmi tevékenységet is folytatott. Ő fordította le Andersen néhány meséjét ("A császár új ruhája", "Rendíthetetlen ólomkatona" ...) magyar nyelvre.   Ő 1868-ban hunyt el, s a Kerepesi úti temetőben nyugszik. Nem sokkal később, 1870-ben elhunyt elhanyagolt fia Petőfi Zoltán is, akit apja halála után nagyapja nevelt.

Aki magyar költészetről beszél, magyar verseket emleget az óhatatlanul is beleütközik Petőfibe, hiszen megkerülhetetlen (ki is akarná megkerülni), olyannyira beleívódott a magyar irodalomba, de nem csak az "irodalomba", hanem szinte a magyar népi költészetbe is, hiszen nem egy versét úgy "ismerik", mint népköltészeti alkotást, aminek egyetlen egyszerű oka van, hogy úgy van megírva, hogy óhatatlanul megjegyzi az ember. Egy szinten emlegetik a világirodalom legnagyobbjaival, s talán nem véletlen, hogy Hristo Botevről sokszor csak annyit mondtak, a "bolgár Petőfi".

Magyarországon nagy kultusza volt (s van) Petőfinek, amit jól mutat az 1876-ban létrehozott Petőfi Társaság, amelynek első elnöke Jókai Mór volt, s amely létrehozta a Petőfi Múzeumot és a Petőfi Könyvtárat. Az sem lehet véletlen hogy Barabás Miklós, Madarász Viktor és Orlai Petrich Soma is érdemesnek találta arra, hogy megörökítse.

Ismertségét mutatja, hogy verseit számtalan nyelvre lefordították az angol, francia, német "nagy" nyelvektől a rétoromán, cigány, vend nyelvekig.